40 éves asszony lettem
2019. június 18. írta: redelle

40 éves asszony lettem

Egy girl-felirat örök ragyogása

A 29. szülinapomra vettem a képen látható pólót. Pont akkor játszották a Szex és New York-film első részét a moziban. Becsempésztünk barátaimmal egy üveg pezsgőt a Westendbe, mert akkor még nem volt olyan moziterem, ahol engedték volna a pezsgőzést. Én a girl-pólómban, mert akkor azt gondoltam, hogy 30 előtt még elmondhatom magamról. Aztán hordtam még 30 felett is, de egyszer csak, jó sok évvel ezelőtt, az egyik költözésnél elveszett a dobozok, bőröndök, ruhászsákok fekete lyukában.

girl2.jpg

LRIG=GIRL

Lara egyik meglepetése volt, hogy több más elveszett holmival együtt átnyújtotta nekem, épp a 40. születésnapom előtt pár nappal.  

Még mindig ugyanúgy néz ki, az aranyozott vonalkód és felirat sem kopott ki, ruganyos és stramm maradt az anyag, amin csodálkozom. A fast fashion korában a textilt csak egy szezonra tervezik, pár mosás után kezd eldeformálódni, fakulni, szétmálni. A régi pompa kifejezés nem FMCG-kompatibilis.

Az állapotán felbuzdulva újra hordom, mert jól áll. Csak lány nem vagyok, már nem is nőci, hanem asszony, valakinek néni. Amikor kiskoromban – és ez bármi lehet 6-tól 18 éves korig - regényeket olvastam, az asszonyok nagyon távoli és idegen lénynek tűntek és terebélyesek voltak, esetleg megkeseredettek. Vagy amikor a híradóban beszéltek asszonyokról, akiket megtámadtak, vagy kiraboltak, vagy valami olyan esemény történt velük, amiért híradóba lehetett kerülni, akkor is valami olyan kategóriának tűnt, amibe én nem tartozom, és biztos nem is fogok. Anyukám persze asszony volt már akkor is, de ő – szerencsére – nem szerepelt a híradóban, és – sajnos – regényeket sem írtak róla. Ahogy nagymamámról sem. Senki a környezetemben nem volt asszonyság-féle, mert az olyan hivatalos vagy irodalmi. A tántik, tanítónők meg egyéb nénik körülöttem pedig mind asszonyok voltak, és 40 évesen azt gondoltam róluk, hogy hű de öregek. Na jó, idősek...korosak.

Most a lányaim, unokaöcséim, gyerekeim ovis és sulis társai gondolják ugyanezt rólam, amikor rám néznek. És huszonéves korukig így lesz, akkor majd fotókon visszatekintve látják, hogy egész jól tartottam magam. A jövőbeli ráncaim és az ő korosodásuk tekintetében legalábbis.

A pólófeliratom mégis vállalható, hisz a girl-power elég meghatározó három lány - plusz Inez, a dobermann - mellett. Most már így vonatkoztatom magamra az aranyozott írást, mert illúzióm nincsenek a korommal, családi állapotommal, és az ahhoz hivatalosan járó elnevezéssel kapcsolatban. Sőt, szerintem elég jól nyomom ezt a státuszt, kiteljesítve minden szempontból, amit azért nem csak magamnak köszönhetek. Hanem leginkább férjemnek, családomnak, barátaimnak, Istennek, ja és a CSOK-nak.

És, hogy mi változik? A bölcsesség versus cinizmus egyre inkább utóbbi felé tolódik el, de ami sokkal feltűnőbb, hogy az utóbbi évek alatt egyre ritkábban tegeznek le csak úgy, az utcán, boltokban, éttermekben. Ha mégis, annak legalább három másodpercig örülök, bár a visszereimet nem tüneti el.

Csak bearanyoz néhány pillanatot.