Csodálatos bili sztori
2018. július 30. írta: redelle

Csodálatos bili sztori

Így lett pofonegyszerűen szobatiszta a lányom a bűvös 3. szülinapja előtt

"Szaladj ki hozzá, és mondd meg neki: majd ráülök, ha eljön az ideje! Bízz bennem!” – ezzel küldtem apjához még épp kétéves lányunkat peluscsere után, szaladt is boldogan, és kiabálva hajtogatta egymás után a betanult mondatokat egy. Apa nevetett, jól van kislányom, bízom!

Hónapok óta unszolta a család – és engem is – hogy ideje lenni leszok(tat)ni a pelenkáról. Amikor májusban felvették az oviba szeptemberi kezdéssel, a kérdőíven hosszasan ki kellett fejteni, hogy épp milyen stádiumban van a szobatisztasága, a gyerekorvos asszisztense pedig felhúzott szemöldökkel vont kérdőre, amikor megírta az ajánlást. Mindig rávágtam: jó úton haladunk! Pedig valójában nem csináltunk semmit az ügy érdekében. Különböző módszerekkel traktáltak, imádott keresztanyám például azt ajánlotta, hogy a komfortos, 12 órás szárazságérzést ígérő pelenka helyett rakjunk rá textilpelust, akkor biztos hamar elmegy a kedve tőle. Nem álltam rá. Láttam ugyanis a változást, ami természetesen alakult ki benne: pár hónapja már előre bejelentette, ha épp pisilt, vagy kakilt a pelenkába. Utóbbit pedig azonnal el kellett távolítani. Elhagyni viszont nem nagyon akarta: a pelenka nyilván biztonságot jelentett neki és visítva ellenkezett a bilis, vagy vécészűkítős felvetésekre.

Fölösleges bilipara

Ezért nem is erőltettem. Amúgy sem hittem soha az erőltetős módszerekben, a vécézésnél pedig eleve ellentmondás: a végén még aranyeres lesz a gyerek!

A környezetemben sorra látom kudarcba fulladni a görcsös próbálkozásokat, van, aki már másfél éves korában elkezdi katonásan leszoktatni a gyereket. Mi az eredménye: a túlerőltetéstől úgy kikészül a gyerek, hogy inkább nem kakil napokig, hetekig. Továbbá napi x-szer lehet kimosni őt, a ruhákat, a balesetben részt vevő egyéb tárgyakat és élőlényeket a szarból. Ahogy gondolják. Én inkább megkíméltem magamat és a gyerekemet ezektől a felesleges, idegőrlő köröktől. Persze a paramamik nem kíméltek: mi lesz, ha szeptemberig nem sikerül szobatisztaságra nevelni? Igen, ezt én is mérlegeltem, de arra jutottam, hogy ha ezért később kell kezdeni az ovit, akkor sem fogok eret vágni.

Kíváncsi lennék amúgy, hogy valakinek bevált-e a paráztatós, görcsölős módszer...Egy biztos, külön üzletág épül a szobtatisztaságra, azaz az arra való tréningezésre. A paramamiknak félelmére építő marketingbe ágyazva könyvek, hanganyagok, videók jelennek meg. Méregdrága csodabiliket árulnak, amelyek segítenek majd a leszoktatásban, ami valójában egy természetes folyamat, és nem kerül többe 1-2 ezer forintnál, ami egy egyszerű bili ára. 

Kis csoda az emberiségnek...

Pár nappal a harmadik születésnapja előtt, kis nagylányom egyszer csak elkezdte rebesgetni, hogy mi lenne, ha bilibe pisilne? Persze Balatonon találta ki, és olyannyira nem erőltettem a dolgot, hogy nem is készültem a nyaralóban bilivel. Sebaj, a kenesei szatócsboltban minden van, kacsintottunk össze a gyógyszertárban a patikussal, amikor kiderült, hogy ők nem tartják a céleszközt.

bili.jpg

Üldögélt már bilin előtte is, de nem tudta elengedni magát, így az otthoni zenélős bili, amit régebben megvettem, dallam nélkül maradt. Sőt szerencsére el is romlott benne a kütyü, ami a leírás szerint a vizeletsugár hatására kezd el zenélni. Valójában viszont éktelenül vinnyogott, és a kínai gyártmány, ha egyszer megszólalt, csak nehezen hagyta abba. Ez akkor derült ki, amikor a rárakódott port akartam lemosni róla, érdeklődés hiányában. A vízsugártól boldogan rákezdett a szörnyű dallamra és órák után sem csitult, ezért el kellett zárnom a sufniba, jó mélyre. Pár hét múlva még mindig hallottam a gyenge próbálkozásait a dobozok mögül. Aztán valamikor kilehelte a lelkét, legalábbis a zenélőkéje, így maradt egyszerű, mezei, bilizöld színű bili, várva a csodát. Hiába, mert Balatonra ennek ellenére sem vittem el. Még jó, mi lett volna, ha az első pisinél erre ül a gyerek, és örömében mégis rázendít a ketyeréje? Biztos sikítva menekül a lányom, és oda a csoda. Ügyeltem tehát, hogy a nyaralós bili vásárlásnál ilyen malőr ne essen meg: véletlenül se zenéljen, beszéljen, csipogjon, tapsoljon, ugráljon a pisilés után, azt majd mi megtesszük.

Alvásidőben szereztem be az egyszerű, fehérszínű, állatfigurákkal tarkított darabot, hogy mire felkel, már ott is legyen a kívánsága. Ekkorra már amúgy órákat is eltöltött bugyiban, de mindig kérte a pelenkát, ha ’kellett’ neki.

Három nappal a szülinapja előtt, a délutáni alvás után pedig fogta magát, és letelepedett mellém a vécén az újdonsült bilire. Nézett rám ragyogó, kikerekedett szemekkel, majd egyszercsak, tádám: belepisilt. Volt nagy öröm és boldogság, ujjongás, ugrálás, hurrázás, ölelés. Kapott ajándékot is, de csak egyszer: egy trollos tetkókészletet, amit épp nővére hozott a boltból. Persze bepróbálkozott, hogy akkor most minden pisi után kaphatna, de azért tudta ő is, hogy ebből nem lesz semmi.

Azóta nincs rajta pelus, csak a nagydolognál. Két nappal a csoda után, már nem is kell elkísérnem a bilihez, magától is odaszalad, utána pedig örömködik, hogy milyen ügyes. A cuki kis fenekén pedig irtó jól mutatnak a bugyik, sokkal jobban, mint az ormótlan pelenkák. És bár ilyenkor hajlamos az ember újra unszolni: ha már megy a kicsi, akkor menjen a nagy is! De tegnap jutott eszembe, hogy hülye lennék erőltetni. Ezért el is mondtam neki: Majd, ha úgy érzed, akkor belekakilsz. Úgyis eljön az ideje!

UPDATE: a bilit mégis elrakhatom jó mélyre, újabb pár nap elteltével egy éttermi látogatás során ugyanis nagy örömmel próbálta ki a nagy vécét. Azóta már csak arra akar ülni, akár szűkítő nélkül is. 

UPDATE UPDATE: két héttel később, tehát 3 évesen és másfél hetesen sikerült a nagy dolog is. Bilibe. Erőlködés nélkül. Hurrrá!