Íme Budapest legjobb kávézóinak szubjektív listája
2018. január 14. írta: redelle

Íme Budapest legjobb kávézóinak szubjektív listája

10+1 kávébár, ahol jó lenni

Otthon nem tudok írni. Két nagyon kiskorú, és egy kamasz gyerek mellett leülni a gép mellé képtelenség. A kicsik egyszerre sosem alszanak, ha pedig egyik ébren van, és úgy tűnik, épp elfoglalja magát, az csak délibáb. Amint leülök, és kinyitom a laptepemet – ahogy Bizsu nevezi, rögvest odaugrik az ölembe és püföli a klaviatúrát. Mazsi pedig előszeretettel piszkálja ki a billentyűket, hetekig nem volt például ezért TAB-om, ami igencsak megnehezítette a munkám.

Pár hónapja viszont, mióta nem jár bölcsibe Bizsu, kértem segítséget, így hetente háromszor pár órára elszabadulok otthonról, egyedül. Szeptember vége óta tart ez a nagyszerű állapot, azóta kezdtem el kávézni is, mert bölcsi nélkül, random nem alvó gyerekekkel szükség van a koffeinre. Ezért ezekben a szabad, írásra alkalmas óráimban elkezdtem tesztelgetni a legjobb kávézók közé sorolt helyeket, főképp Pest belvárosában.

kavefozo.JPG

fotó: Alícia Lara

Egészen más szemmel és garattal ültem be, mint a szakértő baristák, vagy a világ összes szabadidejével rendelkező újságírók.

A kávé minősége természetesen nekem is alapszempont, de mivel egyáltalán nem vagyok hozzáértő, számomra ez annyit jelent: legyen selymes, ne legyen maró utóíze, és a latte legyen tényleg nagybögrés, über tejhabos és laktózmentes variánsban, lehetőleg nádcukorral. Én így iszom, egyelőre nem vagyok kitartott kisujjal hörpintő, presszófanatik, mivel 38 évesen kezdtem kávézni, és még sok-sok tejjel is kellemes lórúgásként hat. Ezért nálam eleve kiesett az Astoria és Deák között található Kontakt, ahol zavarba jöttem a sok tiltástól. Se cukor, se tej, vagy hogy van ez? Néhány perc tétovázás után, az túlságosan is pro-közegtől idegenkedve sarkon fordultam.

A tejhabos kávé mellett számomra a legfontosabb szempont az elérhető konnektorok száma, és bár nem gondoltam, hogy ez még kérdés lehet, de úgy egyáltalán a működő free wifi. Hiába ugyanis a legjobb latte a világon, ha nem tudok mellette számítógépen dolgozni, megy a kukába a hely (volt ilyen is, a régi nagy kedvenc a’table Dob utcai fiókjában például nincs wifi – wtf???).

Aztán persze az elérhetőség az otthonunktól a hetedik kerület szívéből. Nem mindegy, hogy a két-három szabad órámból mennyit kell utazással töltenem. Ezért sem tudnak labdába rúgni a budai oldalon lévő kávézók, de a tágabb spektrum kedvéért kettőt azért tartalmaz a kedvenceim listája, sőt plusz egy vidékit is.

Szempont még az ételválaszték, általában vagy reggelizni, vagy könnyű ebédelni szoktam ebben az időben, tehát a jó croissant, valami jó leves, saláta vagy egyéb specialitással le lehet venni a lábamról.

Végül, és nem utolsó sorban maga a közeg, a személyzet, a vendégek, a zene, az ámbiente. Ezek azok, ami miatt vissza is térek a helyre, ahol nem háromgyerekesként létezem, aki mindenkit kiszolgál, még ha van is pár dugi pelus van a cekkerében. Ezért fontos, hogy kényeztessenek, ami merőben mást jelent, mint a papírbögrére firkantott keresztnév. Eleve a nagy franchise kávézók nem is jöhetnek szóba, és hiába adtam többször is esélyt a Cafe Freinak, egyszerűen borzasztó volt a kávéjuk, a kiszolgálásról és a gagyi enteriőrről nem is beszélve.

Fentiek alapján vált törzshelyemmé több hónapos tesztelés után az első helyezett. Az utána következőkbe is szívesen járok, de van olyan is, ami tényleg csak second choice, ha nincs hely a kedvencben. A lista végén pedig azok szerepelnek, ahova imádok járni kávézni, de laptop nélkül, férjjel, családdal, barátokkal.

Íme, tehát az abszolút szubjektív listám.

  1. fekete

Szeretem a feketét, még akkor is, ha én bézsben nyomom.

Olyan ez, mint egy viszony. Most leleplezem. Pedig korántsem volt első látásra szerelem. A fekete volt a legelső kávézó, ahol kezdtem a tesztelést pontosan szeptember 20-án. Sőt, még egy cikket is megírtam, bár akkor még a laptop akkujának erejéig, az egyik épp felszabaduló ablak melletti asztalnál. Egy ajánló alapján tértem be, melyben Budapest legjobb kávézói között gyanúsan csak Múzeum és Károly körútiak szerepeltek. Kicsit lusta volt az újságíró. Első benyomásom alapján hipszternek (mondják ezt még???) és huszonéves egyetemistákra specializálódott minimalista helynek kategorizáltam be, a mostanában oly divatosan lepukkant berendezéssel, amit inoxba ültetett, friss palántákkal ellensúlyoznak. A kávé nyilván első osztályú, az étlapon felsorolnak egy csomó barista specialitást, amit nem értek, de bevallom nem is érdekel.

img-5400ca9c8690ac8f8eebfe0e9ec958d9-v.jpg

Sok más hely tesztelése után tértem vissza ide újra, akkor kiderült, hogy a pult két oldalán egy sor konnektor szolgálja ki a dolgozni vágyókat, így most már csak azokat a helyeket célzom meg, ahova elér a laptopom zsinórja. Két hosszú, valamilyen tanintézményből kiszortírozott asztal mellett lehet tök hatékonyan klimpírozni. Talán az iskolai szertárakból szerzett berendezés is hozzátesz a hatékonysághoz?

A fekete talán az egyetlen kávézó a felsoroltak között, ahol a ’mi’ érzést azzal teremtik meg, hogy a pult és a placc nincs is igazán elkülönítve. A helyiség kellős közepére rakták ugyanis a kiszolgáló standot, akár a vendég is körbejárhatja, nem egy zárt terület. Így egy kis természetes örvénylés alakulhat ki, amitől sosem tűnik zsúfoltnak a hely, viszont élvezet együtt áramolni vele.

Imádom azt is, hogy körülöttem mindenféle arc ugyanazzal a szándékkal ül: jó kávét akar inni, közben szabadon, kötetlenül dolgozni. De olyan is volt már, hogy egy igazi patchwork família foglalt mellettem helyet. Egy német anya egy koreai férjjel, a közös 8 éves forma fiúkkal, és két kamasz gyerekkel, akiket annyira azért nem néztem meg, hogy pontosan tudjam, hogy ki fia-borja. Mindenesetre leültek, és elkezdtek kártyázni, ami nekem ugyanolyan felemelő élmény volt, mint azokat a srácokat és lányokat hallgatni fél füllel, akik interneten és telefonon mozgatják meg éppen a várost.

fekete1.jpg

A nagy bögrés latte itt úgy stimmel, hogy a személyzet tudja, hogy extra tejjel kérem. Nem értem pontosan, hogy milyen alapelv alapján találják ki amúgy a kávék méreteit, de úgy vettem észre, hogy a szigorúbb, expert kávézókban azért csínnyán bánnak a tejadagokkal. Itt sincs nagy bögre, de egy kis plusz tejjel (kb. 2 centnyi) tökéletesen elvagyok, főleg, hogy már mondanom sem kell, eleve így hozzák ki.

Az ételválaszték erősen zsidó-arab-görög beütésű, és croissant is mindig van, akár teljes kiőrlésű, sőt két három fajta kézműves torta, plusz, ha időben érkezik az ember valamilyen quiche. Éhen sosem maradok, nekem csak valami leves hiányzik a kínálatból, cserébe mindig kezdhetem egy céklás dzsússzal a rendelésemet, ami ellensúlyozza a szénhidrátmámort.

Szóval szeretem a feketét, még akkor is, ha én bézsben nyomom.

  1. The Goat Herder

A hangfalakból a pultosok válogatása szól, Kings of Leon, régi Justin Timberlake, Gorillaz, de volt már hetvenes évek legjobbjai is, amin csak azért csodálkozom, mert a személyzet minimum két generációval fiatalabb.

Róluk már ömlengtem a luxusfeleséges cikkemben, de bevallom, kicsit leszoktam róluk. Nem is igazán az ő hibájuk, hisz a mokkakánaánban minden finom, például csodás krémleveseket találnak ki minden napra. De olyan kicsi, hogy lutri helyet találni, és mivel pont ellenkező irányban van, mint az összes többi kedvenc, nem kockáztatom, hogy elcaplatok odáig, elveszítek 20 percet, és aztán mégsem tudok leülni.

goat1.jpg

A másik probléma, hogy csak az ablak mellett van konnektor, és mivel az állatorvosi egyetemisták állandóan elözönlik a helyet, kissé körülményes nyugiban dolgozni. Az állandó ki-be járkálás pedig nem csak azért zavaró, mert vadászni kell az elektromosságot, hanem, mert így tök huzatban van folyamatosan az ember, a legtöbben ugyanis képtelenek becsukni az ajtót. Ez ősszel még nem volt zavaró, de így télbe fordulva kifejezetten kellemetlen.

  1. Kaffeine

Sötét külcsín, príma belbecs

Budán voltam először a Kaffeine-ben. A Mammutban volt dolgom, utána két szabad órám, így elindultam a budaiak gasztrokorzóján, gondoltam, biztos van a Lövőház utcában egy jó kávézó. A címer alapján azért nem volt nehéz kitalálni, hogy a Kaffeine erre törekszik.

kaffeine1.jpg

Kicsit szűkös, de a szuterénben található kávézó végében találtam helyet, épp a konnektor mellett. Itt a latte bögrés, és a laktózmentesért nem számolnak fel külön százast, amikor erre rácsodálkoztam, elmagyarázták, hogy azért nincs akkora árkülönbség a laktóz- és laktózmentes között, és hogy ez természetes. Ezzel a hozzáállással máris belopták magukat a szívembe, hiába a sötét belső. Utána véletlenül felfedeztem a Kálvin téri fiókjukat is, ami sokkal nagyobb, világosabb, viszont konnektor csak egy asztalnál van, ami állandóan foglalt, a laktózmentesért pedig ugyanúgy felszámolják a plusz százat. De mindegy, mert amúgy tök jó fejek, és van finom szendvics is, meg superjuice-ok tömkelege.

  1. Zoska

Jó néha belebambulni a Károly-kert kovácsoltvas kerítésébe.

Reggelizőhelyként tartják számon, és abban tényleg szuperül teljesít a Károly kert árnyékában fekvő Zoska. Tágas és többszintes a hely, több asztal mellett is kényelmesen lehet dolgozni, a kávéjuk viszont kicsit karcos, ahogy a személyzet is, de ha szerencsés az ember, azért akad legalább egy fő a pult mögött, aki kevésbé mufurc. A salátájuk viszont nagyon finom, és ha akad szabad asztal a kirakatban, akkor tényleg élvezet ott dolgozni, és néha belebambuli a Károly-kert kovácsoltvas kerítésébe. Bírom a közeget is, mert vegyesen látogatják egyetemisták, turisták és idősebb értelmiségiek.

zoska4.jpg

Egy kellemetlenség: az alagsori vécében iszonyú a bűz. Mintha legalábbis egy rossz kínai kifőzde krematóriuma lenne ott eldugva.

  1. Madal

Az ablaknál ülve pásztázom a Hollán Ernő korzós részét, ahogy taktusonként ömlenek a népek a 4-es 6-os megállójából bele Újlipótba.

Egy volt kolléganőm osztott meg az Instán képet a Jászai melletti Madalból, ami elég vonzó volt ahhoz, hogy találjak egy szabad délutánt, amikor kissé messzebb merészkedhetek. A szuterén megoldást nem szívlelem, ahogy a budai Kaffeine-nél sem igazán tetszett, de itt mégsem zavaró. Volt annyi eszük a belsőépítészeknek, hogy fehér színekkel dolgoztak, és a világos, lakozott tömörfaasztalokkal is elkerülték az egérlyuk-hatást.

madal-ferenciek.jpg

Aztán felfedeztem, hogy a Ferencieken is van egy Madal, ami kicsit személytelenebb, mint a 13. kerületi, de tökéletesen megfelel a kávézni és dolgozni vágyóknak.

  1. Molnárka

Édes péksütis, napi menüs kávézó mézes-mázas nőkkel a pult mögött. Itt jó értelemben.

Nevéből adódóan erős péksütiben a Molnár utcai kávézó, ami ugyancsak szuterén, de még tágasabb és világosabb, mint a Madal. Előnye, hogy sok, kisebb asztallal szerelték fel, így nem nehéz helyet találni, talán csak ebédidőben, amikor a menü miatt a környéken dolgozók lepik el. A személyzet ultra kedves, a kávéjuktól viszont nem voltam elájulva. Van egy babzsákos sarok, ha valaki gyerekkel érkezik. Dícséretes!

  1. Budapest Baristas

A barista kedvenc ötös bizivel.

Ez az a bizonyos second choice, még akkor is, ha az Ausztráliába kivándorolt barista barátnőm szerint itt jobb a kávé, mint a feketében. Nekem mégis inkább amaz jön be, nem tudom miért, talán ott jobban érzem a lelket. Pedig itt bögrés a latte, van több asztal, ahol kényelmesen lehet dolgozni, mégsem lopta be magát a szívembe, hiába ötös a bizonyítványa. De ez biztos az én hibám.

A következők még kedvenc felfedezéseim, ahova csak kávézni járok, de „laptep” nélkül.

  1. Manetti

Az angyalföldi rózsabokor-sétány tövében, az üvegpalotákon túl.

Még ott laktunk, és nagyban bölcsiztünk, így miután leraktam Bizsut, végigsétáltunk a rózsabokrokkal tarkított Tahi utcán Mazsival. A Madarász utcába torkollva fedeztem fel ezt a kis kávézót. A közeli, Váci-Fiastyúk sarkán kikelt üvegirodákat ellátó Café Frei-os csalódásom után szemeltem ki magamnak, és hamar megszerettem. Amikor elköltöztünk, de még visszajártunk a 13-ba Bizsuval, majdnem minden délelőtt betértünk Mazsival. Akkor még alig koffeinmentesen kávéztam, de zöld teában és zöld dzsúzokban is nagyon jók, vannak extrás péksüteményeik, és a lazacos szendvics is fenomenális.

manetti3.jpg

  1. Coyote Coffee&Deli

Egyszer be kell térnem egy pezsgős reggelire.

Férjem mutatta be Buda egyik legjobb kávézójának mondott helyét. A Batthyányi téri piac hátsó oldalához dörgölőzik a Coyote, aminek remélem nincs semmi köze a Sakáltanya című borzalmas filmhez. Mindenesetre amerikai típusú reggelizőhelyként tartják számon, ez nem tudom pontosan mit jelent, de nagyon szimpi, hogy prosecco-t is árulnak. Egyszer be kell térnem egy pezsgős reggelire, mert eddig csak a csokis tortájukat próbáltam a valóban fantasztikus, nagybögrés, már szinte bársonyos lattéval.

  1. Sarki fűszeres

Imádok merengeni a pezsgőkkel, proseccókkal és champagne-okkal kirakott palackfalon.

Régi kedvencünk Újlipótváros netovábbja, de ide csak hétvégénként járunk, valamelyik gyerekkel a puttonyunkban. Pedig nem egy tágas hely, belül mégis sikerül épp elcsípni a kirakat menti székekből kettőt. Jobb időben persze kint jó leülni, főleg, ha gyerekekkel, akik a Ruttkai Éva park előterében tudnak futkározni. Kávéjuk tökéletes, régen pedig nagyon finom és különleges fehér teájuk is volt, de aztán lecserélték a teaválasztékot az olcsó Dilmah-ra, ami számomra nagy csalódás volt. Nagylányom sokszor forró csokit iszik, a pudingosan brutál fajtát, én pont nem úgy szeretem, de van helyette más, amit igen. Innen szerzem be például minden karácsonykor a robbanós cukorkás trüffelt, és imádom mustrálni a pezsgőkkel, proseccókkal és champagne-okkal kirakott palackfalat. 

12705353_10207830975905812_1346361718468499434_n.jpg

fotó: Alícia Lara

+1,avagy nem minden pesti, ami fénylik

  1. Pécsi kávé

A patinás belső udvart egyszer felfedezi Woody Allen egy romantikus vígjáték helyszíneként, mondjuk Dakota Johnsonnal és Eddie Redmayne-nel.

Bár csak félévente látogatunk el Pécsre, a szülővárosomba, ezeken a hosszú hétvégéken törzsvendégek vagyunk a Pécsi kávéban. A kávénak itt is mindenféle különleges fajtáját meg lehet találni, ezeket férjem szokta próbálgatni, én maradok a szokásos bögrémnél. A lányom pedig a macaronból választ magának mindig egyet, aztán kimegy fotózni a lugasba. Az Irgalmasok útján felfelé sétálva egy kis sikártoron vezet az út a boldogsághoz, és mára annyian keresik a boldogság eme formáját, hogy már ki is bővítették a helyet, a teraszon is több asztalt helyeztek el.

dsc_0318_2.JPG

fotó: Alícia Lara

Mi tavasszal és késő ősszel térünk be általában, ezért bent ülünk, élvezzük a profi, előzékeny kiszolgálást, azt a fajtát, amikor rád néznek, és tudják mit hozzanak.

Ez tehát a jelenlegi listám, ami persze folyamatosan bővül és változik. Nemsokára pedig elköltözünk, és egész más környéken kell keresnem magamat olyan helyeket, ahol jó lenni.  

Ui: Semelyik kávézóban nem tudtak/tudnak róla, hogy írtam róluk. Semmi pr, az összes kávét a gyedemből fizettem:-)