Csajok, dobjátok be magatokat helyettem is!
2016. április 20. írta: redelle

Csajok, dobjátok be magatokat helyettem is!

Így dől meg a Sandbergi vízió a karrierista anyukáról

Vigyorog. Felhúzza az orrát, apró babaráncok képződnek a két szeme között az orrnyergén, kilátszik egyetlen foga, úgy vigyorog. Ezt csinálja most is, miközben írok, ő pedig bebújik oda, ahova nem szabad. Aztán belenyúl a vízipálma virágföldjébe, és közben sandít rám féloldalasan, hogy figyelek-e. Szegény pálma egyre gyérebb lesz a sok egrecíroztatástól, tegnap egy újabb elszáradt szárát vágtam le.

Ne csináld – mondom, de csinálja, és még szélesebbre húzza a vigyort. Magára fogja dönteni a hatalmas pálmát kaspóstul, ezért gyorsan odamegyek, miközben mondom, hogy nem, ne csináld. Felemelem, szemébe nézek – szigorúan – és mondom: nem. Már nem vigyorog. Nem, hanem kacag, kiesik a száján, a szemei ragyognak, az egy szem foga villog. A szigor ebben a korban még hatástalan.

Próbálnám bedobni magam, de a gyerek lepipál. Úgy bedobja magát, hogy csak na. Hat hónaposan felállt, nyolc hónaposan elindult, most kilenc hónapos és már elég biztosan megy, néha fut, és sokszor elesik. Nem bánja, csak amikor nagyot koppan a feje, vagy valami él van az útban. Akkor sír, és meg kell vigasztalni. Húsz másodpercnél nem tart tovább a bánat, mert fontosabb a menetelés, a bukdácsolás. A második lányom egy tank.

leanin.jpg 

Az első nem ilyen volt. Mellette EU-s pályázatot írtam, jogot tanultam, és amikor egy évesen megtette első lépéseit felém, épp egy fotelben ültem és római jog vizsgámra készültem. Őt be lehetett pelenkázni fekve, és nem úgy kellett a kakiból kihámoznom, hogy közben rotációs kapaként forgott. Miss Tank egyszerűen feláll és elszalad, akármi is van a pelenkában.

Ilyenkor bedobom magam, és elkezdek énekelni. Az „Én elmentem a vásárba félpénzen” működött egy ideig, bár sok állat nem rímel a kitrákottyra. Hiába, most már ez sem köti le, sem a nagyobbik lányom rikítórózsaszín szempillaspirálja, sem a teszkós popsitörlő fedele.

Tudtam, hogy ő ilyen lesz - talán már a fogantatástól, és drukkoltam, hogy azért mégse Oroszlán jegyben szülessen, hanem inkább Rák, mert azok nyugodtabbak. Oroszlán lett, és tökéletes. 

De átírja a terveimet, átalakítja világképemet és felülírja vélt alapigazságaimat: a liberális nevelésről, az anyaság és a karrier egyensúlyáról és az önmegvalósításról, az én akaratomról, ami nincs, vagy az övéről, amit kordában kellene tartani.

Sheryl Sandberg Dobd be magad! (angolul Lean In!) című könyvéről két évvel ezelőtti magyar megjelenésekor írtam ajánlót, abban az időszakban, amikor a médiát ellepték női felsővezetőkről szóló sikersztorik, akik közben többgyerekes anyukák, véleményformálók és persze tökéletesen áll a hajuk és szupertrendik. Sandberg, a Facebook ügyvezetőjeként magát állítja be példaképként, aki még szoptatás alatt is konferenciabeszélgetéseket tartott, és azt vallotta, hogy a legszexibb a férjében, hogy elmosogat (aki amúgy 2015-ben tragikus körülmények között elhunyt). Az utóbbi nyolc évben egyre feljebb került a világ legtöbb hatalmával rendelkező női listáján. 2014-ben már a 10. volt a Fortune magazin kutatása alapján. 

Szingli anyukaként tudtam azonosulni ezzel az ideállal, első lányomat egyedül neveltem, bár közös felügyelet alatt volt, az egy hét itt-egy hét ott verzióban. Az egyik héten tehát úgy tudtam bedobni magam, mint egy egyedülálló, kötöttségek nélküli nő, a másik héten pedig hirtelen egyedülálló anyukává avanzsáltam: ovis, sulis határidőkkel, kötelező esti mesével, Anya hol vanokkal, Anya keresd megekkel. Egy olyan gyerekkel megáldva, aki nyugodt, szabálykövető és szó nélkül felkel reggel első szóra. És az sem zavarta, ha a laptop mögé bújva dolgozom otthon, vagy ha bébiszitterre bízom, amíg jógaórát tartok. Én voltam a szupertrendi, karrierjét egyengető anyuka, akikről szóltak a cikkek.

De ez már a múlté. Egy szabadabb, szertelenebb, függetlenebb, de sokszor boldogtalanabb, egyedüli helytállásra kényszerítő múlté. A jelen sokkal boldogabb, de korlátozottabb. Kétgyerekes feleség vagyok, és sokkal nagyobb elégedettséget okoz egy cikk nézettségénél, ha van a férjemnek sör a hűtőben, és hogy reggelente rendbe tegyem a lakást, csillogó feketére töröljem a főzőlap kerámiáját, majd felporszívózzam és felmossam legalább a nagyszobát. Hogy a totyogó Tank mindent szétromboljon egy perccel később.

9 hónap nemalvás után fontosabb egy lopott szundikálás, mint hogy bedobjam magam és loholjak Sandberg után.

Még, ha azt is képzelik a nemgyerekesek, hogy a babázás igazából nyaralás, és ha valakinek olyan kötetlen munkája van, mint az írás, az gond nélkül megoldható gyes alatt. Én is azt hittem, de tévedtem.  

Szóval úgy döntöttem, hogy nem dobom be magam egyelőre, inkább arra koncentrálok, hogy Miss Tank a lehető legkevesebb horzsolással megússza a mai napot. Aztán majd holnap meglátjuk.

Kövesd a Redelle blogot a Facebookon is!