Nemcsoda-diéta szülés után
2016. március 02. írta: redelle

Nemcsoda-diéta szülés után

Így szabadultam meg 14 kilóval együtt az illúzióktól

 instagramcapture_bad00bac-e002-40d6-8465-34250f4325f1.jpg

6 hét alatt lefogyok. Volt egy ilyen illúzióm még szülés előtt, bár azt is elterveztem a terhesség elején, hogy nem megyek 70 kiló fölé. 59-el kezdtem, a nőgyógyászom rettegett gravidogramján szigorúan számon tartotta a súlygyarapodást, de a végére mégis 73 körül álltam meg, ami 14 kiló plusz. Még épp a tűréshatáron belül, a 13-15 kilogramm hízást még elfogadhatónak tartják az orvosok is.

Bizakodtam, hogy majd a szüléssel lemegy a nagy része, de a baba csupán 3140 gramm volt, és a méhlepény, a magzatvíz és a vizesedés sem tett ki többet 2-3 kilónál. A szülés utáni negyedik napon, mikor kibotorkáltam a nővérszobába – még görnyedezve a császáros vágás fájdalmaitól – , reményekkel telve kértem az osztályos mérleget. Megrökönyödve olvastam le a kijelzőt. 68 kg.

Majdnem 10 kiló volt tehát rajtam, amitől meg kell szabadulnom, hogy újra jól érezzem magam a bőrömben.

Egyesek állítják, hogy a szoptatás fogyaszt, de még többen tapasztalják az ellenkezőjét: hízásnak indulnak, és az esetleg jól tartott terhességi súly fékezhetetlenül megugrik. Bosszantott, de a szoptatással járó energiaveszteséget az első időkben hatalmas mennyiségű keksszel, lekvárral és csokival pótoltam én is. Ez is általános jelenség: az édességkívánás a szülés utáni első hetekben döbbenetes mértéket ölthet.

Miközben az első hat hét eleve brutális, a császárosoknak a műtét utáni regeneráció folyamatos visszatérő fájdalmakkal jár, a sport pedig tilos. A természetes úton szülő nők ebből a szempontból szerencsésebbek, nem kell egy hasi műtét következményeivel együtt élni, a mozgást is hamarabb és könnyedebben kezdhetik.

Mit tehetünk ez idő alatt? Keveset. Nő legyen a talpán, aki ezalatt a nehéz időszak alatt még diétázik is, főleg, hogy szoptatás alatt nagyon körültekintően kell étkezni, nekem például szinte minden befolyásolta a tejem mennyiségét. Bánatomban beszereztem néhány alakformáló ruhadarabot: egy trikót, több bugyit és két leggings-t, ezekben egy fokkal jobban mutattam: legalábbis kordában tartotta a hájaimat.

26nap.jpg

26 nappal szülés után: alakformálókba csomagolva

Ám a hatodik hét sem hozta azt a megváltást, amit vártam.  Azonnal belebújtam a futócipőmbe, de a kocogástól is érezhetően apadt a tejem, nem mintha képes lettem volna két kilométernél többet futni: pedig hőskoromban napi tíz-tizenötöket futottam, pár havonta lenyomtam egy félmaratont, és túlvoltam a bűvös maratoni távon is.   

Így teltek a hetek, újabb, és újabb határidőket szabtam: talán mire három hónapos lesz a baba, vagy a negyedikre, najó, majd az ötödikre, az pont karácsony. Nagyon lassan moccant a digitális mérleg kijelzője, 65-66, aztán 64, pedig lassan adaptálódott a szervezetem a szoptatáshoz, és már kevesebb édességet ettem. Karácsony előtt belehúztam, esténként már csak almát és sajtot engedtem meg magamnak és napi egy csoki (óriás túrórudi vagy málnás kinder pingui) elég volt a boldogságomhoz. 61-62 kilogramm közötti értékeket mutatott a mérleg, de az ünnepek végére újra inkább 63 voltam, mint 62. Még mindig öt kilóra az eredeti állapottól.

Nem volt újévi fogadalmam. Viszont éreztem valami lassú változást a szervezetemben, lassan helyre állt a hormonszintem, a hozzátáplálással egy ütemben egyre kevesebbet szoptattam, a hatodik hónapnál pedig abba is hagytam az anyatejes táplálást.

Eljött az én időm. Már az első gyerekemnél észrevettem, hogy a szoptatás után drasztikus étvágytalanság tört rám. Akkor, 12 évvel ezelőtt viszont harminc kilótól szabadultam meg (85 kilóval toltak a szülőszobára), hozzá tartozik a történethez, hogy akkoriban semmit nem is tettem az ügy érdekében: az első lányom egy éves korára már csak 55 kilót nyomtam.

Most azonban nem akartam kivárni az egy évet, ezért kihasználva az étvágytalan időszakot, megvontam magamtól a teljesen haszontalan ételeket és összetevőket: a fehérliszten és fehércukron kívül három hétig az alternatív cukrokat sem engedtem meg magamnak. Az egyetlen édességem a mazsola és némi fagyasztott, cukrozatlan gyümölcs lett, amit a reggeli, vízzel főzött zabpehelyhez ettem. De itt nem állt meg a diétám. Sokáig nem voltam hajlandó tudomásul venni a dietetikusok tanácsát, miszerint, este már ne együnk gyümölcsöt, mert azt vallottam, hogy ha már megvonok magamtól ennyi mindent, nehogy már az esti szőlő legyen a baj.

Most viszont ezt az aranyszabályt is betartottam: azaz a gyümölcs főleg délelőtt, de 4-6 után már tilos, ahogy a szénhidrát más formái is tiltólistásak lettek. Ebédre valami könnyebb, főtt étel, esténként pedig főként salátát ettem, a nassolásom mandulára korlátozódott. A kordában tartott étrend mellett heti háromszor  5-7 kilométereket futottam, és heti kétszer a szokásos jógagyakorlataimat is elvégeztem.

Három héttel később, épp a szülés után hét hónappal ráálltam a mérlegre, és végre nem hatossal kezdődött a számsor: 59,2. Megérkeztem, és igazából ebben semmi csoda nincs, csak némi meló. Az érzés viszont csodálatos.  

Ja, és még egy dolog, ami változott szülés óta: már nem küzdök azzal az általános, nőket állandóan gyötrő érzéssel, hogy még azért ez nem elég. Míg előtte mindig úgy gondoltam - akármennyi is voltam -, hogy azért két kilót csak kéne fogyni, most már nem parázom ezen. Így pont jó. 

wp_20160226_009_2.jpg

 7 hónappal a szülés után

Kövesd a Redelle-blogot a Facebookon is!